Ilona

Ilona

Lenge lány, aki sző, holdvilág mosolya:
ezt mondja a neved, Ilona, Ilona.

Lelkembe hallgatag dalolom, lallala,
dajkálom a neved lallázva, Ilona.

Minthogyha a fülem szellőket hallana,
sellőket, lelkeket lengeni, Ilona.

Müezzin zümmög így: "La illah il' Allah",
mint ahogy zengem én, Ilona, Ilona.

Arra hol feltün és eltün a fény hona,
fény felé, éj felé, Ilona, Ilona.

Balgatag álmaim elzilált lim-loma,
távoli, szellemi lant-zene, Ilona.

Ó az i kelleme, ó az l dallama,
mint ódon ballada, úgy sóhajt, Ilona.

Csupa l, csupa i, csupa o, csupa a,
csupa tej, csupa kéj, csupa jaj, Ilona.

És nekem szín is ez, halovány kék-lila,
halovány anilin, ibolya, Ilona.

Vigasság, fájdalom, nem múlik el soha
s balzsam is, mennyei lanolin, Ilona.

Elmúló életem hajnala, alkonya,
halkuló, nem múló hallali, Ilona.

Lankatag angyalok aléló sikolya.
Ilona, Ilona, Ilona, Ilona.

Kosztolányi Dezső, 1935