Anyám

Anyám


A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban

Kis lábaskában hazahozta
Kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltűnődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól

S mert hegyvidéknek ott a szennyes !
Idegnyugtató felhőjáték
a göz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tôke
megtörte, mindig keskenyebb lett
gondoljátok meg, proletárok

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki.


József Attila.1931.