Olyan az erdő, mint szíves kedvesed,
ki kétfelé nyílik fektében előtted
és mégis körülzár s őrzi életedet
kemény karikában; úgy őrzi, hogyha nősz,
csak fölfelé nőhetsz, mint fölfelé nő itt
ez az erdő s köszönt napos kalappal !
S olyan kedvesed is, mint itt ez az erdő,
hol árnyékkal foltos csöndben fagy a gyanta,
de mégis dalolós ragyogás vonul át,
ha fölébred a szél s megfújja a lombot;
a szerelem téged is így ragyog által
s vigyázó keze óv sűrű bajoktól !
Radnóti Miklós. 1934
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire