Ugyanakkor, hogy megkedveli Cæliát,

Ugyanakkor, hogy megkedveli Cæliát,
ekképpen könyörög mindjárt neki,
hogy kegyes szemeit reá vetvén
vegye be szerelmében s vidám jó kedvében

Két szemem világa,
életem csillaga,
szívem, szerelmem, lelkem,
Kinek módján, nevén,
szaván, szép termetén
jut eszemben énnekem
Régi nagy szerelmem,
ki lőn nagy sérelmem:
végy szerelmedben engem!

Reménylett jóm, kincsem,
mi örömmel hintsem
én ez árva éltemet,
Ki csak terajtad áll,
s nálad nélkül halál,
csak tőled vár kegyelmet,
Hogyha utálod azt,
ki téged néz, s virraszt,
s magánál inkább szeret?

Hajnalban szépülnek
fák, virágok, füvek,
harmaton hogy nap felkél,
Cseng szép madárszózat,
vígan sétál sok vad,
reggel, hogy elmúlt éjfél,
Újul zöld bokor is,
de nekem akkor is
gondom csak merő veszél.

Balassi Bálint. 1589-90