Csillag, ha lángol

Csillag, ha lángol

Mint a magasból
ledobott kő, úgy
hullunk. Minek? Bíz,
sárnak, a sírban.

No de, ha így van,
mint az esésnek
vad melegétől
csillag, ha lángol:

zuhanjunk át oly
ős lobogással
a gyújtó űrön,
ami az élet,

hogy bármi véget
ér is a szívünk,
azt mondja rája,
ki szállni látta:

oh, idefénylett!

Illyés Gyula