Matyas anyja

Mátyás anyja

Szilágyi Örzsébet levelét megírta;
Szerelmes könnyével azt is telesírta.

Fiának a levél, Prága városába,
Örömhírt viszen a szomorú fogságba:

,,Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából;
Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból.

Arannyal, ezüsttel megfizetek érted;
Szívemen hordom én a te hazatérted.

Ne mozdulj, ne indulj, én egyetlen árvám!
Ki lesz az én fiam ha megejt az ármány?''

,,Adassék a levél Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon kezébe, senkinek se másnak.''

Fekete viaszból nyom reá pecsétet;
Könyöklőn várnak az udvári cselédek.

,,Ki viszi hamarabb levelem Prágába?
Száz arany meg a ló, teste fáradsága.''

,,Viszem én, viszem én, hét nap elegendő.''
,,Szerelmes szívemnek hét egész esztendő!''

,,Viszem én, hozom én válaszát három nap.''
,,Szerelmes szívemnek három egész hónap!''

,,Istenem, Istenem, mért nem adál szárnyat,
Hogy utol érhetném az anyai vágyat!'' -

S ahol jön, ahol jön egy fekete holló;
Hunyadi paizsán ül ahhoz hasonló.

Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből,
Kikapá levelét az anyai kézből.

,,Hamar a madarat!... El kell venni tőle!''
Szalad a sokaság nyomba, hogy lelője.

Madarat nem egyet, százat is meglőnek:
Híre sincs, nyoma sincs a levélvivőnek.

Napestig az erdőn űzeti hiába:
Éjfélen kocognak özvegy ablakába.

,,Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló.

Piros a pecsétje; finom a hajtása:
Óh áldott, óh áldott a keze-írása!''

Arany János. 1854