A-tól Z-ig híres költők franciául. A à Z célèbre poètes en français
mardi 13 septembre 2011
Si je n'avais aimé.
Si je n'avais aimé.
Si je n'avais aimé de son vivant
L'enfant charmante aux boucles blondes,
Ma vie, mon amour eussent été à elle
Quand elle gisait sur son lit mortuaire.
Qu'elle était belle sur son lit de mort :
Comme un cygne éblouissant volant à l'aube,
Comme de la neige pure sur la rose d'hiver,
La blanche mort flottait au-dessus d'elle!
Petöfi Sàndor
Si je n'avais aimé de son vivant
L'enfant charmante aux boucles blondes,
Ma vie, mon amour eussent été à elle
Quand elle gisait sur son lit mortuaire.
Qu'elle était belle sur son lit de mort :
Comme un cygne éblouissant volant à l'aube,
Comme de la neige pure sur la rose d'hiver,
La blanche mort flottait au-dessus d'elle!
Petöfi Sàndor
Quand bien même
Quand bien même
(Je vais envoyer ma petite femme.)
J'ai pensé, mon cher, petit bonhomme,
Essayez de rester immobile
Dans ce meurtrier, l'invasion sauvage.
Quand ils sont tous, semblent,
Hier réserve, véritable apprentissage,
Tenir un miracle ou un péché.
Lorsque toutes les pistes, des déchets,
J'ai pensé, mon cher, petit bonhomme,
Tenez votre promesse à moi passé.
tandis que le serveur angles
Sang dans mon cœur, paralysés,
Or, hier, que l'homme.
Karolsz plus cher, mon petit?
Oh moi, oh malheur est mille fois
Dans l'effondrement sanglant.
Mais si je pars, vous prenez votre destin,
Qui était là et l'ouragan,
Votre tolérance, la main droite.
Ady Endre
(Je vais envoyer ma petite femme.)
J'ai pensé, mon cher, petit bonhomme,
Essayez de rester immobile
Dans ce meurtrier, l'invasion sauvage.
Quand ils sont tous, semblent,
Hier réserve, véritable apprentissage,
Tenir un miracle ou un péché.
Lorsque toutes les pistes, des déchets,
J'ai pensé, mon cher, petit bonhomme,
Tenez votre promesse à moi passé.
tandis que le serveur angles
Sang dans mon cœur, paralysés,
Or, hier, que l'homme.
Karolsz plus cher, mon petit?
Oh moi, oh malheur est mille fois
Dans l'effondrement sanglant.
Mais si je pars, vous prenez votre destin,
Qui était là et l'ouragan,
Votre tolérance, la main droite.
Ady Endre
Vainement me tentera ta neige de blancheur.
Vainement me tentera ta neige de blancheur
Je te souillerai, je te salirai
Par la nuit la plus belle, la plus enneigée :
Vainement me tentera ta neige de blancheur.
Hors mon âme te forçant à monter,
Face à moi je manderai un jour
Ton ombre virginale aux blancs atours.
Vainement elle flottera, peureuse, frileuse :
Je l'éclabousserai toute de sanie,
D'encre, de sang, de larmes, de lie.
Elle tremblera vainement, vainement :
De soupçons, d'accusations je la tacherai,
De toxiques orties je la flagellerai.
Tout le temps qu'elle flottera, morose, amoureuse,
Sur ton ombre vagabonde mon rire éclatera,
Vers elle je soufflerai : « Va -t’en, je te renvoie. »
Ady Endre. 1906
Ayez de la mémoire à mon égard.
Ayez de la mémoire à mon égard
Montagnes, amis et femmes
Lointains,
Ma vie, mes volontés
Qui vous en allez,
Ayez de la mémoire à mon égard.
Chaudes paroles, baisers trompeurs
Et moments
Qui ont valu la vie vécue,
Tant que je suis
Ayez de la mémoire à mon égard.
Et toi, (maintenant) vie la plus folle,
Mon hasard,
Restez tous à mon envol
et avec moi encore,
Ayez de la mémoire à mon égard.
Ady Endre. 1923
Montagnes, amis et femmes
Lointains,
Ma vie, mes volontés
Qui vous en allez,
Ayez de la mémoire à mon égard.
Chaudes paroles, baisers trompeurs
Et moments
Qui ont valu la vie vécue,
Tant que je suis
Ayez de la mémoire à mon égard.
Et toi, (maintenant) vie la plus folle,
Mon hasard,
Restez tous à mon envol
et avec moi encore,
Ayez de la mémoire à mon égard.
Ady Endre. 1923
dimanche 11 septembre 2011
Hiába kísértsz hófehéren
Hiába kísértsz hófehéren
Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
A leghavasabb, legszebb éjen:
Hiába kisértsz hófehéren.
Színem elé parancsolom majd
Fehér köntösös szűzi árnyad,
Saját lelkemből fölcibállak.
Hiába libeg félve, fázva:
Telefröccsentem tintalével,
Vérrel, gennyel, könnyel, epével.
Hiába reszket, hiába reszket:
Befoltozom gyanúval, váddal,
Bepaskolom mérges csalánnal.
S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.
Ady Endre. 1906
Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
A leghavasabb, legszebb éjen:
Hiába kisértsz hófehéren.
Színem elé parancsolom majd
Fehér köntösös szűzi árnyad,
Saját lelkemből fölcibállak.
Hiába libeg félve, fázva:
Telefröccsentem tintalével,
Vérrel, gennyel, könnyel, epével.
Hiába reszket, hiába reszket:
Befoltozom gyanúval, váddal,
Bepaskolom mérges csalánnal.
S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.
Ady Endre. 1906
Csillag, ha lángol
Csillag, ha lángol
Mint a magasból
ledobott kő, úgy
hullunk. Minek? Bíz,
sárnak, a sírban.
No de, ha így van,
mint az esésnek
vad melegétől
csillag, ha lángol:
zuhanjunk át oly
ős lobogással
a gyújtó űrön,
ami az élet,
hogy bármi véget
ér is a szívünk,
azt mondja rája,
ki szállni látta:
oh, idefénylett!
Illyés Gyula
Mint a magasból
ledobott kő, úgy
hullunk. Minek? Bíz,
sárnak, a sírban.
No de, ha így van,
mint az esésnek
vad melegétől
csillag, ha lángol:
zuhanjunk át oly
ős lobogással
a gyújtó űrön,
ami az élet,
hogy bármi véget
ér is a szívünk,
azt mondja rája,
ki szállni látta:
oh, idefénylett!
Illyés Gyula
LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM
LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM
Hegyek s távoli barátok
S távoli nők,
Életem s akarásaim,
Messze-tűnők,
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Meleg szavak, hazárd csókok
S pillanatok,
Kikért volt élni érdemes,
Amíg vagyok,
Legyetek emlékezéssel hozzám.
S te, (most) legbomlottabb Élet,
Véletlenem,
Legyetek mind rajt-suhanóm
S mindig velem,
Legyetek emlékezéssel hozzám.
Ady Endre. 1923
Meg akarlak tartani
Meg akarlak tartani
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kívánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hódítón,
Illatos vánkosán a múltnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
Ady Endre. 1906
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kívánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hódítón,
Illatos vánkosán a múltnak.
Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.
Ady Endre. 1906
L'étoile qui flambe.
L'étoile qui flambe.
Pierres lancées des hauteurs
nous nous écrasons. A quoi bon ?
Pour ne devenir, à coup sûr,
que de la boue au cimetière.
Et s'il doit en être ainsi
telle l'étoile qui flamboie
dans la flamme et le feu
de la chute éperdue
traversons donc brûlants,
flamboyants, projetés,
la fournaise du vide
que fut notre existence
et sans savoir la fin
qui attend notre vie
que celui qui a pu
la voir passer se dise:
qu'elle fut éblouissante!
Illyés Gyula
Inscription à :
Articles (Atom)





